Amikor nem jön, a várva várt gyermek
A meddőség hazai előfordulása megfelel a nemzetközi arányoknak, így a fogamzóképes lakosság 9-15%-át érinti (Boivin et al., 2007), ami a kilencvenes évek óta növekvő tendenciát mutat (Direkvand-Moghadam et al., 2014). A meddőség biomedikális értelmezése a reprodukciós problémákat orvosi okoknak tulajdonítja. Így meddőségen a legalább tizenkét hónapon át tartó rendszeres, védekezés nélküli nemi élet ellenére sem létrejövő terhességet érti (Zegers-Hochschild et al., 2009).
A meddőségi állapot mentén fellépő pszichés következmények (frusztráció, düh, önértékelés csökkenése, identitásválság, veszteségérzet, házastársi konfliktusok, szexuális problémák előfordulása, lehangoltság stb.), nemcsak ma, hanem a bibliai időkben is beazonosíthatóak voltak. Mára további szenvedések forrásává válhat az asszisztált reprodukciós kezelések „érzelmi hullámvasútja” (Greil, 1997) is. A család, a barátok és a tágabb környezet (például gyülekezeti közösség) részéről tanúsított értetlenség, tapintatlanság, esetleg az érdeklődés hiánya, ami hosszú távon az érintettek eltávolodásával, elidegenedésével, sőt kirekesztettséggel (stigma[1]) is járhat.
A meddőség és spiritualitás összefüggései
A spiritualitás fogalma a materialitáson vagy az egón túl lévő transzcendenshez fűződő viszonyt foglalja magában (Farkas & Gerevich, 2005). Vallásosságon a vallási szimbólumok és gyakorlatok szervezett keretrendszerének gyakorlatát értjük, ami segítséget nyújt a transzcendens (Isten, végső igazság stb.) megragadásában (Tanyi, 2002).
A keresztyénség középpontjában Isten Fiának a bűnös emberért hozott egyetemes áldozata áll, aminek lelki öröksége nyomán válik hálássá az ember (KBL, 1995). A vallásosság tehát előfeltételezi a spiritualitást, ugyanez fordítva nem igaz (Nagy, 2009).
A mentális betegségek és a vallásosság kapcsolata jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A 20. század nagy mentálhigiénés szakemberei (például Freud, Jung) egyfelől tagadták az emberi élet vallásos vonatkozásait, másfelől régimódinak és kórosnak minősítették,és azt jósolták, hogy az emberiség fejlődésével megszűnik a lét vallásos beágyazottsága. Ugyanakkor az utóbbi évtizedek epidemiológiai vizsgálatai sorra mutattak rá a vallásos élet
jelentőségére, valamint a vallásosság és a mentális egészség pozitív összefüggésére. Nemcsak Észak-Amerikában, hanem más országok és régiók (például Közel-Kelet, Afrika) kutatási eredményei is igazolták, hogy a vallásosság a lelki egészség egyik fontos mutatója, mivel jótékony hatást fejthet ki az egészség mindhárom – testi, lelki és szociális – aspektusára (Park, 2007). Egyebek közt hosszabb élettartammal, jobb egészségiállapot-mutatókkal és egészséggel
összefüggő életminőséggel, kevesebb szorongással, depresszióval és öngyilkossággal, krónikus betegség esetén pedig hatékonyabb megküzdési stratégiákkal hozható kapcsolatba (Mueller, Pelvak & Rummans, 2001). Továbbá azt is igazolták még az egyéni vallásosság és az egészség összefüggéseinek keresztmetszeti vizsgálatai, hogy miközben gyakoribb az imádkozás
betegség és stresszes életesemény idején, mégis kevésbé jellemző a vallásos cselekmények megélése (például imádság, meditáció, igeolvasás) rosszabb egészségi állapot idején (Moreira-Almeida, Neto & Koenig, 2006).
A meddőség tehát olyan több szempontú élethelyzet, ami számos veszteséget okoz az érintetteknek. Ezért szükség lenne a meddőségi ellátás átfogó, holisztikus szemléletére, hogy képes legyen kielégíteni a meddőséggel küzdők egyéni és közösségi szinten megnyilvánuló mentális, kulturális, spirituális és vallásos szükségleteit.
Ugyanakkor a spirituális dimenzió a meddőség legkevésbé kutatott vonatkozását képezi (Szigeti & Konkolӱ Thege, 2012). A témában született, húsz év szakirodalmát áttekintő tanulmány (Roudsari, Allan & Smith, 2007) megállapította, hogy amíg egyre inkább elterjed a meddőség etnokulturális szemlélete, addig a vallás és meddőség kapcsolatának vizsgálata máig csekély teret kap, jóllehet mára nyilvánvaló a vallás és a mentális jóllét közötti összefüggés.
A hit és a vallásos meggyőződés képes fokozni az egyén nyugalmát és biztonságérzetét azzal, hogy kielégíti érzelmi, erkölcsi és spirituális igényeit, megerősíti az élet nehézségeivel és veszteségeivel szembeni megküzdésben, és fokozza az élettel való elégedettség érzését (Hatami et al., 2009).
Partnercentrikus, gyógyító lelkigondozás
Az empirikus lelkigondozás módszere a folyamatos partneri kapcsolódás, ami két partner közötti dialogikus kapcsolatban valósul meg (Gyökössy, 1986). A partnercentrikus gyógyító lelkigondozás feladata, hogy megalapozza, megerősítse és megújítsa az életet. Így a lelkigondozás fókuszában az emberi lét értelmének (hit), Isten terve szerinti kibontakozásának (remény) és társas vonatkozásainak (szeretet) kérdése áll (Németh, 1993).
Mindezek fényében a lelkipásztori konzultációra (pastoral counseling) építkező személyközpontú lelkigondozás úgy határozta meg a lelkigondozói tevékenység lényegét, mint az Istentől az emberek felé irányuló kapcsolati meghívást, ami lehetővé teszi Isten jóságának megtapasztalását a rogers-i szemléletű kapcsolati struktúra keretei között. Rogers szemléletében ugyanis kiindulási pontnak számít a terapeuta elfogadó és empatikus magatartása (Rogers, 2008; Török, 2013). Debreczenyi Károly István szerint az élet a létezés kapcsolati hálójának megragadása, és ebben a hármas kapcsolati szálban értékelhetjük a lelkigondozottat is (Debreczenyi, 2013).
A partnercentrikus lelkigondozás eszköze az evangélium kommunikálása (Boros, 1979). A lelkigondozás ugyanis az evangélium hirdetése kapcsán megélt evangélium. A Biblia központi üzenete Isten emberszeretete, aki közel akar kerülni teremtményéhez, ami számos esetben a lelkigondozás biztonságában teljesedhet ki (Csoma, 2021). Így a lelkigondozás tevékenysége a spirituális erőtérben válik teljessé.
Összességében tehát nem a vallásos tartalom vagy egy speciális módszer a lelkigondozás súlypontja, hanem a találkozás, ami maga a lelkigondozás (Török, 2013). E tekintetben a lelkigondozó felelősséggel tartozik az Isten és a másik ember felé, aminek a szakmai felkészültség és a megélt hit egyaránt feltétele (Németh, 1993). Ebből következően a lelkigondozói beszélgetés középpontjában az egyéni életeseményeit átélő ember áll (élettörténetével, szabadságával, lehetőségeivel, félelmeivel stb.), aki újraértelmezi identitását az Istennel való viszonyában (Debrecenyi, Nemes & Szarka 2004; Debrecenyi, 2013).Továbbá e területen sem kerülhető meg az interdiszciplináris párbeszéd, amennyiben elfogadjuk, hogy a lelkigondozás segítő tevékenysége a személyi és szakmai kompetenciák összessége, ami a racionális léten túl válik teljessé (Török, 2022).
Irodalom
- Boivin J, Bunting L, Collins JA, Nygren KG. (2007) International estimates of infertility prevalence and treatment-seeking: potential need and demand for infertility medical care. Hum Reprod, 22(6): 1506-12.
- Direkvand-Moghadam A, Sayehmiri K; Delpisheh A; Direkvand-Moghadam A. (2014) The global trend of infertility: an original review and meta-analysis. Int J Epidemiol Re, 8(1): 35-43.
- Zegers-Hochschild F, Adamson GD, de Mouzon J, Ishihara O, Mansour R, Nygren K, et al. (2009) International Committee for Monitoring Assisted Reproductive Technology (ICMART) and the World Health Organization (WHO) revised glossary of ART terminology, Fertil Steril, 92(5): 1520-4.
- Greil AL. (1997) Infertility and psychological distress: a critical review of the literature. Soc Sci Med,45(11): 1679-704.
- Farkas L. & Gerevich J. (2005). Vallásosság és egészség kapcsolatának kutatása: elméleti kontextus. Egészségfejlesztés, 43(3), 23–27.
- Tanyi, R. A. (2002). Towards clarification of the meaning of spirituality. Journal of Advanced Nursing, 39, 500–509.
- KBL (Keresztyén Bibliai Lexikon, I–II.) (1995). Kálvin Kiadó. Budapest
- Nagy B. M. (2009). A spiritualitás szerepe a krónikus betegségekkel való megküzdésben. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 10(1), 21–46.
- Park, C. L. (2007). Religiousness/spirituality and health: A meaning systems perspective. J Behav Med, 30, 319–328.
- Mueller, P. S., Plevak, D. J., Rummans, T. A. (2001). Religious involvement, spirituality, and medicine: Implications for clinical practice. Mayo Clin Proc, 76(12), 1225–1235.
- Moreira-Almeida, A., Neto, F. L. & Koenig, H. G. (2006). Religiousness and mental health: A review. Bras J Psychiatry, 28(3), 242–250.
- Szigeti F. J. & Konkolӱ Thege B. (2012). A meddőség pszichológiai aspektusai: szakirodalmi áttekintés. Magyar Pszichológiai Szemle, 67(3), 561–580.
- Roudsari, R. L., Allan, H. T. & Smith, P. A. (2007). Looking at infertility through the lens of religion and spirituality: A review of the literature. Hum Fertil, 10(3), 141–149.
- Hatami, H., Hobi, M., Akbari, A., Omidi, S. H. & Haji, A. S. (2009). Evaluate the effect of religiosity on marital satisfaction. J Milit Psychol, 1(1), 13–22.
- Gyökössy, E. (1986). Kálvin, mint lelkigondozó? Theol Szemle, 3, 80–84.
- Németh, D. (1993). Isten munkája és az ember lehetőségei a lelkigondozásban. Kálvin Kiadó.
- Boros, G. (1979). A keresztyén kommunikáció és információ mai értelmezése. Theol Szemle, 3, 139–144.
- Csoma, J.M. (2021). Megszelídített szorongás. A szorongás jelenségének teológiai és pasztoralpszichológiai szemlélete a 20. században. Kálvin Kiadó. Budapest.
- Török, G. (2013). A lelkigondozó szakirányú továbbképzés curriculumának kidolgozása, eredményességvizsgálata és fejlesztése. Doktori PhD értekezés. Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola. Budapest. Microsoft Word – torokgabor-phdertekezes-2013november.doc (semmelweis.hu) (Utolsó megtekintés: 2022. október 25.)
- Debrecenyi K.I., Nemes Ö., & Szarka M. (2004). Lelkigondozás – lelkivezetés. Szempontok a fogalmak tisztázásához. Embertárs, (2): 152-155.
- Debreczenyi, K.I. (2013). A forrásoktól az imazsámolyig. Embertárs, (2), 129-136.
- Török, G.P. (2022). A szakmai kompetencia ismerete a mentálhigiénés és lelkigondozói irányultságú meddőségi tanácsadó munkában. Jegyzetek a Reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó szakirányú szakképzéshez. Apor Vilmos Katolikus Főiskola Vác.
- Rogers, C.R. (2008). Találkozások – a személyközpontú csoport. Budapest. Edge 2000 Kft.
[1] Tudatlanság vagy félreértés által nyert megbélyegzés, ami jogosulatlansága ellenére mentális nehézséget okozhat az érintett kisebbségnek.